Kincsem

Kincsem, a verhetetlen, a legyőzhetetlen "csodakanca" 1874-ben látta meg a napvilágot Tápiószentmártonban, gróf Blaskovich Ernő birtokán.
Pályafutása során 54 versenyen indult és valamennyit megnyerte - Kincsem a telivér tenyésztés történetének legendás alakja. Teljesítménye, amit azóta sem ért el a világ egyetlen versenylova sem, nemcsak tulajdonosának, hanem az egész magyar állattenyésztésnek szerzett hírnevet, megbecsülést szerte a világon.
Kincsem leszármazottai - bár ősanyjuk csodálatos eredményeit nem tudták elérni - hat ország 13 versenyterén, generációk során eljutottak a világ 12 telivér tenyésztő államába és mindenütt megbecsülést szereztek e kiváló vérvonalnak. Ennek köszönhetően számos, nagy versenymúlttal rendelkező országban neveztek el a csodakancáról versenyeket, olyan országban is, ahol pályafutása során meg sem fordult. Ez mindennél jobban bizonyítja világszerte meglévő népszerűségét.


Kincsem regényalak a szó betű szerinti értelmében! Előtte, utána soha nem volt ló, ami megközelítette volna. Nem ügyeskedés szülte az 54 győzelmet, hanem a képesség, az acélosság, a szinte tudatos küzdő képesség: elsőnek lenni a legjobbak között! Ez az oka annak, hogy a világon mindenütt ő volt és maradt a "Hungarian Wonder" - a "Magyar csoda".

1877 őszén a "Pesti St. Leger"-ben hét ló indult, köztük Kincsem is. Rengeteg a nép. A totalizatőr bérlőjének sajog a szíve: a forgalom nem lesz sok, hiszen még a játékosvérű pestiek is aligha játszanak arra, hogy a "Verhetetlen"-t leverik. (Ez időben a totón világszerte csak győzelemre lehetett fogadni.) Remek üzletember volt Császár Zsigmond: engedélyt kért arra, hogy a géppénztáraknál Kincsem fogadások nélkül induljon, és a másodiknak beérkező lóra fizessék a tétkvótákat. (Arra senki nem gondolt, hátha megverik Kincsemet.) Így aztán a másodiknak beérkező Prince Giles the First-re fizették a kvótát. A totalizatőr történetében ez volt az első ilyen eset, később az olasz ügetőversenyeken - és ennek példájára nálunk is bevezették.


A Kincsem parkban- a budapesti galopp pálya főbejáratánál - 1977-ben felállították életnagyságú bronzszobrát. Tápiószentmártonban 1999. március 20-án nyílt meg a Kincsem múzeum, melynek bejárata előtt egy bronzból készült Kincsem szobor fogadja az ide érkezőket, ezzel a felirattal:
"Vándor, aki itt jársz, állj meg egy percre és emlékezz, tisztelegj Kincsem emlékének, aki itt élt, ezen a területen, az egykori Blaskovich birtokon."

A Blaskovich család: A dinasztia-alapító Sámuel 1712-ben kapott nemességet, s több felvidéki birtokot vásárolt. Pál nevű unokája 1780 után, a flamand hadjáratban, mint a császári hadak ezredese, nagy győzelmet aratott Avenne le Sec mellett a franciákon. Az ezredes József nevű fia még "csak" 3000 holdat örökölt, de vagyonszerzésben felülmúlta az ősöket. Mintegy 30000 hold földet szerzett. Szerzeményének legérdekesebb momentuma, hogy a tönkrement ősrégi Kubinyi nemzetség tápiószentmártoni birtokát is megvásárolta - ebből a mesés vagyonból a kitűnően gazdálkodó Blaskovichok kezén is sok lemorzsolódott, és sok elkerült a lányok férjhezmenetelével is. A XIX.-XX. század fordulójának első évtizedében nagyobb egységben csak Blaskovich Ernő 6800 holdas tápiószentmártoni és 2600 holdas naszádpalotai, illetve Blaskovich Elemér 5100 holdas törökszentmiklósi és Blaskovich Aladár 2611 holdas csanádpalotai uradalmai voltak a család birtokában.
A lovak szeretete öröklődött a Blaskovich családban. Valamennyi Blaskovich tenyésztett, lovagolt és hajtott - mindig saját tenyésztésű lovaikat. Blaskovich Pál 1847-ben István főherceget másfél óra alatt vitte bravúros hajtással egy olyan úton, amit addig még három óra alatt sem teljesített jó kocsis, jó lovakkal. Azóta is közmondás Magyarországon: "hajt, mint egy Blaskovich..."

Blaskovich Ernő - bármily hihetetlennek tűnik is - minden évben ott volt a mezőn a betakarítás időszakában. (Egyetlen aratáson nem vett részt: barátai unszolásának eleget téve elkísérte Kincsemet Goodwoodba, Deauville-be és Baden-Badenbe).
Birtokát a modern vállalkozásvezetés alapelveinek megfelelően - korát évtizedekkel megelőzve - átgondoltan, lehetőségeinek pontos felmérésével és kihasználásával vezette. 1875-ben 6-7 lova volt tréningben, és 6 yearling (1 éves) csikó legelészett a tápiószentmártoni ménesben. Ennyi ló azonban túl sok volt egy ilyen takarékos gazdának és Blaskovich elhatározta, hogy a csikók egy részét eladja. Csakhamar vevő is jelentkezett: Orczy báró és Lónyai gróf. Hosszú huzavona után kiderült mindegyik tetszik nekik kivéve egyet, a Kincsem nevűt. Így aztán Blaskovich a másik ötöt eladta a vevőknek, Kincsem pedig ősszel megérkezett Gödre, Hesp Róbert telepére, hogy a következő évben - mint a mesék szárnyas Pegazusa - szálljon a világhír, majd a halhatatlanság felé...

A TRÉNER: Hesp Róbert (1823-1887) Egy kis farmer fia volt Slinsby-ből, a Yorkshire-i grófságból. Job Marsdennél, a nagy hírű trénernél tanult Maltonban.
Mint egész fiatalember jött Magyarországra s itt a híres fóti, majd csákói falkavadászatokon dolgozott, mint Huntsman. 1868-ban Hesp Lepsényben kapott állást, itt kezdte a galopplovak idomítását. 1875 elején saját idomítótelepet nyitott Gödön.
1875 őszén megjött Kincsem, és ez Hesp nevét felejthetetlenné tette a turf történetében. Hatalmas szerepe volt abban, hogy a Verhetetlen 4 éves versenyzői pályafutása alatt soha nem betegedett meg, és mindvégig versenyképes állapotban maradt. Ő és egész családja tökéletesen beszéle a magyar nyelvet, ami ritkaságnak számított az angol trénerek és zsokék között.

Kincsem 1887. március 17. hajnalán múlt ki. Hesp Róbert 39 nappal élte túl szeretett kancáját - április 25-én halt meg.

Forrás: Blaskovich Ernő Szakközépiskola