Lipicai

Bárki, aki csak egy kicsit is érdeklődik a lovak, a lovaglás iránt, az "osztrák" szót automatikusan a bécsi Spanyol Lovasiskola művészetével és a lipicai lovakkal kapcsolja össze. Hiába van Ausztriának több hidegvérű és pónifajtája, az ország mégis az Osztrák-Magyar Monarchia idejében kialakult lipicairól híres.
Híres törzsek
Karl von Österreich főherceg alapított 1580-ban a ma Szlovéniához tartozó, Trieszthez közeli, köves karsztteton fekvő Lipicán egy új ménest a császári udvar kiszolgálására, ahol kiváló, tűrőképes, pompás lovakra volt szükség. A tenyésztés eleinte spanyol lovakkal indult, de egész Európában kutattak megfelelő mének és kancák után.

Az első öt spanyol-itáliai vérvonalú mént később egy arab telivér egészítette ki. A lipicai törzsei a mai napig őrzik ezen alapító mének neveit: Neapolitano, Conversano, Favory, Maestoso, Pluto, Siglavy. Conversano és a pej Neapolitano (13 évesen) Olaszországból, Maestoso, Favory és az arab Siglavy (a Siglavy Capriola törzs alapítója) a csehországi Kladrub császári méneséből érkeztek, míg Pluto a dán frederiksborgi ménesből származik (de ő is a spanyol-itáliai vérvonalat jellemzi).
A tenyésztés mai fellegvára, Piber
A lipicai törzsménes a történelem viharaiban gyakran váltogatta tulajdonosait: a Monarchia szétesése után elöször Olaszországhoz, késobb Jugoszláviához került, most Szlovéniához tartozik. A törzsalapító lovakat a stájerországi Piberbe vitték. Itt a lipicaiakat - miután a második világháborúban majdnem a teljes állomány megsemmisült - a mai napig hagyományos keretek között tenyésztik. A legjobb mének négyévesen kerülnek a bécsi Spanyol Lovasiskolába kiképzésre, hogy késobb fedezőménként visszatérjenek. A mének kiképzése hosszadalmas és azon alapszik, hogy a lipicai későn éroő és hosszú életű fajta. Azok a mének, amelyek tenyésztésre a ménesben maradnak, három és fél évesen szintén alapkiképzést kapnak. A létszám feletti méneket a ménes eladja, csakúgy, mint a fedezőménnek nem megfelelőeket.

A lipicai külleme
A fajtának kicsit nehéz, de nagyon nemes, gyakran kosfeje van, amely azonban nem burkolt. Kis fülek, nagy, élénk tekintetű, értelmes szemek jellemzik. Nyaka magasan tűzött, izmos, középhosszú, magas illesztésű. Háta széles, hosszú, jól izmolt, gyakran mégis puha. Ágyéka hosszú, széles, izmos, eros, kötött. Fara kifejezetten széles, igen jól izmolt alma- vagy dinnyefar, általában vízszintes. Szügye széles, feltűnően jó izomzatú, ami kifejezetten alkalmassá teszi igás, hintós munkákra is. Mellkasa inkább dongás, mint mély, ezért lapockái meredekek. Ízületei, inai szárazak, szikárak, csontjai tiszták. Hátulsó lábai gyakran kardos állásúak, és elöl-hátul előfordul néha a puha csüd. Bottal mért marmagassága 152-162, övmérete 190-220, szárkörmérete 21-23 cm. Küllemi jegyeibol adódóan mozgása kifejezettem akciós, felfelé törekvo, dinamikus.

Tulajdonságai, használata
A lipicai a barokk stílus egyik klasszikus képviselője. Igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségű, ugyanakkor kemény, ellenálló, nem nagy igényű fajta. Mozgása egyedülállóan ruganyos, akciós, impozáns megjelenésű és mozgású ló. Jelenleg elsősorban fogatló, kiváló hintós és kocsiló, de a mai napig is tradicionálisan a Spanyol Lovasiskola lófajtája. Különleges értéke, hogy több mint négyszáz éve fajtatisztán tenyésztik, eltekintve az 1800-as évek elején alkalmazott egyetlen arab cseppvérkeresztezéstől.

A fajta jelenlegi helyzete
A lipicait a többi fajtától eltekintve nem érintette drasztikusan a motorizáció. Genetikai értéke világhíru. Nagy szerepe van a fogatsportban és a hobbilovaglásban. Magyarországon mintegy 300 törzskancát tart nyilván a Magyar Lipicai Lótenyésztok Országos Egyesülete. Az ausztriai Piberen kívül híres még a magyar Szilvásvárad és a román Fogaras ménese, de Szlovéniában és Szlovákiában is sikerrel tenyésztik a fajtát.

Forrás: Pointernet