Andalúz

Története

 Eredete a VIII. századra vezethető vissza. Küllemén érezhető a mór lovak hatása, de keresztezték az arab hódítók által behozott berber lovakkal is. Az 1400-as évek végétől karthauzi szerzetesek vették át a tudatos tenyésztést három, délnyugat-spanyolországi kolostorban. Ezt tekinthetjük az "igazi hátaslónak", mivel a fajta kialakításának célja a spanyol nemesek elegáns hátaslóval való ellátása volt. A korai időkben a legtöbb királyi udvar tartott belőlük néhányat reprezentatív hátaslónak. De nem csak hátaslóként, hanem helybéli fajták nemesítésére is használták. Alapító fajtája a lipicai, a nápolyi, kladrubi és frederiksborgi lovaknak. Emellett valamennyi amerikai fajta visszavezethető az andalúziaira.

Általános leírás

Az andalúz a barokkos fajták közé tartozik. Megnyerő külső, elegancia jellemzi. Mozgása tetszetős, akciós, dinamikus, de inkább fölfelé irányul, ellentétben a modern sportló nyújtott, térölelő vágtájával. Feje nagy, szeme éber, nyaka szépen ívelt, magasan illesztett, martájéka nem kifejezett. Az egész testre, így a hátra is jellemző a jól izmoltság. A végtagok stabil alakulásúak, szárazak, a csüd nem lehet túl hosszú. Fara kerek, farka dús, mélyen tűzött. Jellegzetessége a hosszú, selymes tapintású, hullámos sörény és farokszőrzet.

A fajta használata
Majdnem mindenki számára ideális ló az andalúz. Egyes egyedei gyermeklónak, mások hobbilónak, megint mások versenyezni alkalmasak. Lehet használni akár fogatban is. Sporttársként leginkább az ugrósportban és a díjlovaglásban felel meg. Találkozhatunk vele lovas bemutatókon és cirkuszokban is. Manapság újra kezdik virágkorukat élni, az új, "barokk divatnak" köszönhetően. Sok hobbilovas egyszerűen temperamentuma és természet adta feligazodottsága miatt kedveli, mivel ezek talán a legelegánsabb hátaslóvá teszik. Élénk vérmérsékletük ellenére könnyen fegyelmezhetők, jól irányíthatók, gondozójukkal bensőséges kapcsolatot alakítanak ki. A tartással és a takarmányozással szemben nem igényesek.

Forrás: Pointernet